Szinte mindenkinek van/volt az életében egy idősebb ember, aki valamilyen formában iránymutató volt az életében, segítette a tanulásban, a fejlődésben, a karrierben. Talán ma már kevesebbet hallunk róluk, de a mentorok jelentősége, a számos modern tanulási lehetőség mellett  ma sem veszített fontosságából.

Még annak ellenére sem, hogy ma már nem kell feltétlen tanfolyamot elvégeznünk ahhoz, hogy megtanuljunk új dolgokat: elsajátítsunk egy ismeretlen nyelvet, megtanuljunk főzni, vagy hogy használni tudjunk egy új szoftvert.  Autodidakta tanulásunkat az interneten számos videó és csatorna segíti, és kétségtelen, hogy ezzel számos új képességre tehetünk szert. Ezek azonban nem helyettesítenek egy olyan szakmai vezetőt, aki ellát minket visszajelzésekkel, kritikákkal, tanácsokkal.

Röviden: a mentorálás szakmai fejlődésünk egyik fontos, hacsak nem alapvető eleme.

Ha megkérdezünk egy szakmájában sikeres személyt, legyen az egy színész, orvos, vagy asztalos, vélhetőleg meg fog említeni egy nevet, akitől annak idején sokat tanult. Nem véletlen, hogy sok cégnél formális vagy kevésbé szervezettebb formában mentorprogramokat alakítanak ki, hogy egyes iskolákban személyes mentorok segítik a diákokat, és ne feledkezzünk meg az olyan népszerű tehetségkutató műsorokról sem, ahol szintén a mentor-mentorált kapcsolatra építene.

Hogyan lett Mentorból mentor?

A mentor szerepének fontossága nem újkeletű dolog, a mentorálás története az ókori görögökig, kb. i.  e. 800-ig nyúlik vissza, ekkor játszódik a Homérosz által írt eposz, az Odüsszeia. A történet szerint Ithaka királya a trójai háborúba indulván barátját, Mentort kéri meg, hogy tanítója és barátja legyen fiának, Télemakhosznak.

Mentor annyira sikeres lesz feladatában, hogy Pallasz Athéné később az ő alakját felhasználva, Mentor képében jelenik meg tanácsot adni Télemakhosznak. Az istennő - Mentorként -  részt vesz Télemakhosz utazásán, segít tervei felépítésében, és tanácsokat ad neki, és ezeken keresztül a fiatal férfi erkölcsi és jellembeli fejlődésen megy keresztül. Az idősebb, megbízható segítő alakja így vált a történelem részévé és egyben a mentorálás folyamatának névadójává.

Fontosabb szerepet a mentorálás a 19–20. század fordulójának Amerikájában kapott, ami szoros összefüggésben állt az iparosodás fejlődésével, és az ebből következő társadalmi változásokkal. A változások főleg a gyerekeket érintették, ők voltak, akik a leginkább szenvedtek az elszegényedés miatt: sokuk nem járt iskolába, egyre többen léptek - más lehetőség híján - a bűnözés útjára.

Ennek megoldására indultak el az első gyermekmentő- és segítő mozgalmak, melyek közül a legismertebbé a Jane Addams által alapított Ifjúság Védő Egyesület vált. A következő nagy lépés a BB/ BSA (Big Brothers Big Sisters of America) megalakulása volt, mely napjainkban 500 intézményben több mint 100 000 fiatal mentorálását végzi (DuBois 2005). Az amerikai mentorálás szakterületének képét, a BB/BSA szervezetén kívül még a Public/Private Ventures alapítvány és a mentorprogramok eredményességének elősegítését célul kitűző MENTOR/National Mentoring Partnership szervezet határozza meg. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy mentor-mentorált kapcsolatok jóval hatékonyabbá teszik a tanulást, a tehetség kibontakozását, a fejlődést.

A mentorok leegyszerűsítik a tanulás folyamatát

A mentori kapcsolat egy kétoldalú érzelmi viszonyulás és pont az érzelmi töltet teszi különlegessé és gyümölcsözővé. A mentor érzelmileg érintettnek érezheti magát, mert fiatalabb önmagát látja a tanítványában, vagy lehetőséget, megbúvó tehetséget lát a mentoráltban, látja benne az elhivatottságot, így ő örömmel adja tovább tudását. A fiatalok, szívesebben tanulnak egy mentortól, és ezt igazolja egy friss kutatás is; az OTP Nyugdíjpénztár megbízásából 1000 válaszadó online megkérdezésével készült reprezentatív felméréséből kiderül, hogy az aktív korúak összességében is, de a fiatal generációk még inkább erős bizalommal viseltetnek az idősebb, tapasztalt ismerőseik iránt. Fontosabb döntéseik előtt az ő tanácsaikat többre értékelik, mint a „szakértőét”. A megkérdezettek 34 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egy idősebb mentor tanácsában bízik kérdéses helyzetekben.

A mentorált ideális esetben felnéz a mentorra, tiszteli szakmai tudásáért és elfogadja tanácsait, kritikáit. Ez pedig azért gyümölcsöző, mert ha felnézünk valakire, jobban odafigyelünk rá, könnyebben követjük a példáját, akkor a tanulási folyamat is jóval intenzívebb lesz.

Néhány híres példa mindezt jól igazolja: gondoljunk csak Vincent van Gogh & Émile Bernard párosra, akik egy Párizsban tartott művészeti órán ismerkedtek össze és a holland származású Vincent lett a fiatalabb francia művész és író mentora. Vagy ott van Andy Warhol & Jean-Michel Basquiat párosa, akik kölcsönösen is hatottak egymás munkásságára.

De milyen a jó mentor?

Robert Greene - egy nemzetközileg elismert tanácsadó - A kiválóság hatalma című könyvében azt írja, hogy a mentor-tanítvány kapcsolat a tanulás leghatékonyabb módja. Vagyis a jó mentorok tudják, hogyan összpontosítsák a tanítványuk figyelmét, hogyan állítsanak eléjük megugorható kihívásokat. Mindezek mellett nem csak figyelemmel kísérik a tanítványuk munkáját, hanem gyors és reális visszajelzéseket adnak. A mentorok nem hős megmentők, a legjobb mentori kapcsolatoknak meghatározott céljaik vannak, és már a kapcsolat elején tisztázzák az elvárásokat.

A jó viszony alapja az őszinteség, hiszen fontos, hogy beszélni tudjanak arról, mit várnak egymástól, ki, mit tud nyújtani és mire van egymástól szükségük ahhoz, hogy a kitűzött célt elérjék. A gyakorlott mentorok tartózkodnak attól, hogy megmentsék a mentoráltjaikat a hibáktól,  hiszen a szerepük nem az, hogy megmondják, mit kell tenni. Ők inkább olyanok, mint a jó pszichológusok, akik konkrét tanácsot nem adhatnak, de a lehetőségeket, a legjobb megoldási módokat felvázolhatják.

A posztot az OTP Nyugdíjpénztár támogatta