Egy világbajnok vadászpilóta, aki egy katapultáláson is túl van, egy karrierváltó borász, egy Balázs Béla-díjas vágó és egy kötéltáncos, aki már gyerekkorában beleszeretett az artisták gravitációval dacoló, átlagosnak egyáltalán nem mondható életvitelébe. Négy magyar nyugdíjas inspiráló története, akik idősebb korukra sem unták meg hivatásukat, sőt azért dolgoznak, hogy minél több fiatalnak adhassák át egykori szakmájukban megszerzett tudásukat, tapasztalatukat.

Ők négyen az OTP Nyugdíjpénztár Nyugdíj Mentor Programjának kiválasztott mentorai, akik egy hónapon keresztül a fiatalokat nemcsak a szakmájukban várható kihívásokra készítik fel, hanem egyfajta életvezetési útmutatót is adnak arra vonatkozóan, hogyan lehet idős korban tartalmas, aktív, boldog életet élni.

Éva: Lengődrót, magasdrót, és a halálkerék

Artisták, akik több méter magasban elképesztő gyakorlatokat végeznek, hétköznapjaikat trapézok, lengődrótok között, zárt világban élik. Éva is közéjük tartozott 27 éven keresztül, kötéltáncosként járta társulatával a világot. Alig volt tíz éves, amikor édesanyja beíratta akrobata edzésekre, miután felfedezte, hogy kislánya a legnagyobb biztonsággal ugrál az udvarban lévő szőnyegporolón. Bevallása szerint már az iskolában is rajongott a kötéltáncért, de akkor vált igazán a szenvedélyévé, amikor élesben is egyensúlyozott a dróton.


                                                          Éva 27 évig dolgozott kötéltáncosként.

“Elképesztő érzés volt, amikor a közönség csak nekem tapsolt, az előadások percei mindent megértek” - emlékszik vissza Éva, aki egész karrierje során szerelmes volt hivatásába és abba a szabad életbe, amivel a munkája járt. “Szerettem, hogy utazunk, hogy a tánc mellett megismerhettem más országok kultúráját” - mondja, de nem titkolja azt sem, hogy a kötéltáncos életnek is megvannak bőven a nehézségei. Kezdve azzal, hogy napjai nagy részét, mint minden élsportoló, kemény edzésekkel, felkészüléssel töltötte. A legnehezebb számára mégis annak elfogadása volt, hogy míg más munkahelyeken, ha lejár a munkaidő, minden kolléga szépen elbúcsúzik egymástól, addig ő napi 24 órát töltött társaival.„Nehéz összezárva lenni, folyamatosan együtt dolgozni, együtt aludni, együtt élni, egymáshoz alkalmazkodni” - meséli Éva.

Az egykori kötéltáncos ismerve foglalkozása követelményeit, tudatosan készült arra az időre, amikor vissza kell vonulnia, és mivel nem szeretett volna teljesen elszakadni a régi társaktól és a tánc világától, így fiatal növendékeket kezdett el tanítani. Így maradva továbbra is közel a szenvedélyéhez. Azt mondja, szerencsésnek érzi magát, amiért tehetségeket gondozhat, így az sem volt kérdés, hogy elfogadja a Nyugdíj Mentor Program felkérését, amely még komplexebb feladat elé állítja, hiszen a szakmai útmutatás mellett arra is igyekszik felkészíteni mentoráltját, hogyan lehet hosszú távra előre tervezni. Éva szerint akkor jó egy mentor, ha a tudása átadásán kívül az adott hivatást is meg tudja szerettetni. Ő, többek között ezt kapta egykori mentorától, Balázs Kálmántól, aki szerinte a szakma egyik legjobbja volt.  

Topi: nem volt mese, katapultálni kellett

Ex-kollégái csak Topinak hívják a világ egyik legjobb pilótáját, Szabó Zoltán Róbertet, aki már 19 évesen sugárhajtású vadászgépet vezetett az egykori Szovjetunióban. Később Fairfordban, a világ egyik legnagyobb katonai repülőnapján olyan gyakorlatot mutatott be, amiért megkapta a műrepülő világbajnoki címet.

                                                     Topi nyugdíjasként is aktív, kiegyensúlyozott életet él.

Sikeres karrierjének egy baleset vetett véget: gyakorlás közben a MiG–29-es vadászgép műszaki hiba miatt kigyulladt, és Topinak katapultálnia kellett. Földet érése után a vadászpilóta felhívta a feleségét, akinek annyit mondott:
"Drágám csak azt szerettem volna mondani, hogy katapultáltam, de minden rendben, jól vagyok."

Topi 3 hét múlva visszaült a vadászgépbe, a bemutatókat folytatta itthon és külföldön, majd fél évvel később az orvosok tanácsára befejezte a katonai repülést, majd 2006 júniusában nyugállományba vonult. Ez közel sem jelentette azt, hogy teljesen elszakadt volna a repüléstől, amely nemcsak a munkája, hanem egyben a szenvedélye is volt.

“A katonai évek szigorú időbeosztás szerint teltek, ma már az időmet én szabom meg, és kicsit más felfogásban élem az életemet”. - mondja az egykori vadászpilóta, aki egy kifejezetten kiegyensúlyozott, boldog nyugdíjas. Sokat utazik, ha van ideje ma is repülőre ül, igaz már csak kisebb gépekkel végez manővereket a levegőben. A kisiskoláktól az egyetemekig számos helyen tart előadásokat a vadászpilóták életéről, a repülés szépségeiről. Utóbbival nem titkolt célja, hogy minél több fiatal érdeklődését felkeltse.

Hajnal: terelgeti, de nem irányítja a diákjait

Hajnal egy meglehetősen férfidomináns területen, a filmszakmában vetette meg a lábát, vágóként dolgozott 20 éven keresztül a Magyar Filmgyárban. Olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint az Abigél, vagy a Sorstalanság, és karrierje során számos kitüntetéssel, köztük a Balázs Béla-díjjal ismerték el a munkáját. A tanítás mindig is fontos szerepet játszott az életében, a Filmművészeti Egyetemen 1998 óta adjunktusként dolgozott, a vágóosztály vezető tanáraként, majd szabadúszó vágóként tevékenykedett.

Hajnalt a szakmában nemcsak kiváló vágóként, de jó tanítómesterként is emlegetik.

Átlépve a nyugdíjkorhatárt ő sem vonult vissza teljesen, továbbra is segít egykori diákjainak karrierjük első lépéseiben. 1999 óta 7 tanítványa nyerte el a filmszemle zsűrije által odaítélt „Aranyolló” díjat, amely a legjobb vágási munkáért jár, 3 tanítványa pedig nemzetközi fesztiválon nyert elismerést. Nem csoda hát, hogy elismert tanítómesterként szívesen csatlakozott az OTP Nyugdíjpénztár által kezdeményezett mentorprogramba.

Saját bevallása szerint vannak állandó érvényű tanácsai, amit minden egyes osztályának, tanítványának elmondott az évek során:

“Az első órán mindig elmondom, hogy az maradjon, aki a második sorban is jól érzi magát, mert a vágáshoz sok alázat szükségeltetik, hiszen a filmes szakmában minden a rendező körül forog. De ezzel egyet is értek, egy filmmel ő viszi a bőrét vásárra.” – mondja, és hozzáteszi, hogy a vágást társas szakmának tekinti, ő a vágóasszisztensére mindig partnerként tekint, közösen, egymás véleményét, meglátását meghallgatva dolgoznak egy-egy alkotáson. A diákjainak mindig elmondja szakmai tanácsait, de ezek pusztán iránymutatások, lehetőségek, vagyis nem próbálja mindenáron megóvni őket a hibázástól. És utólag sem jön a bezzeg megmondtam frázissal, mert szerinte a vágás nem a triumfálásról szól, ahogy a mentorálás sem.

István: a karrierváltó

“Inkább szerelem volt, mint közgazdasági megfontolás” - mondja Jásdi István, aki feleségével, Marival a ’90-es évek végén úgy döntött, megválnak addigi életüket jelentő vállalkozásuktól és borospincét vásároltak Csopakon. Ezzel a lépéssel a külkereskedelmi főiskolát végzett pár nemcsak munkahelyet, hanem lakhelyet, életmódot is váltott.

                                       István feladatának érzi a következő generációk felkészítését.

István szerint ahányszor az ember új dologba fog, ugyanúgy kell belekezdeni: alaposan fel kell kutatni a témát, körülnézni, hogy csinálják mások, keresni olyan embereket, akik értenek hozzá. Feleségével immár húsz éve dolgoznak a borász szakmában, és ma már korszerű szőlőfeldolgozót és borászatot tudhatnak magukénak, ahol ma is hagyományos, kézműves eljárással díjnyertes borok készülnek. Jásdiék jól tudják, milyen kemény munkával felépíteni valamit, hiszen a XVIII. század végén épült pince 50 év gazdátlanságot követően, szinte romokban került a tulajdonukba. Fáradtságos munkájuk szerencsére megtérült, a pince 2000-ben a „Balaton-felvidék legszebb pincéje” címet kapta meg.

Jásdiék nyugdíjas éveikben sem fordítottak hátat a borászatnak, fontosnak tartják, hogy megszerzett tudásukat, tapasztalataikat továbbadják a fiatalabb generációk számára. Erre kiváló lehetőséget nyújt számukra a Nyugdíj Mentor Program, melyben István egy olyan fiatalt mentorál, aki hozzájuk hasonlóan egy teljesen más szférából kacsintgat a borász hivatás felé.

A posztot az OTP Nyugdíjpénztár támogatta.