Valószínűleg neked is eszedbe jutott már, hogy vajon mi lesz, ha idősebb leszel, eleget dolgoztál már és nem munkával akarod fenntartani magad?  Ha nem szeretnél később azon aggódni, hogyan fogsz kijönni a nyugdíjadból, és aktív, tartalmas életet tervezel élni, érdemes megfogadni az alábbi tanácsokat.

Mi lesz velünk nyugdíj híján?

A jelen fiataljai nincsenek könnyű helyzetben, ami az idősebb éveiket illeti. A most nyugdíjba vonulók még számolhatnak azzal, hogy átlagosan az utolsó fizetésük 70 százalékát kapják majd nyugdíjként, de öregedő társadalmunk miatt várhatóan ez a ráta a következő évtizedekben lényegesen csökkenni fog. Tehát minél távolabb vannak a nyugdíjas évek, annál kisebb lesz a várható nyugdíjunk az utolsó fizetésünkhöz képest.

A fiatalabb generációk tehát már nem igazán számíthatnak az állami gondoskodásra - amivel egyébként ők is tisztában vannak - erről bővebben is írtunk egy korábbi posztunkban. Ennek ellenére csak kevesen tervezik tudatosan anyagi jövőjüket. Legalábbis az OTP Nyugdíjpénztár friss kutatásából az derül ki, hogy bár tisztában vannak azzal, hogy 35 éves koruk előtt mindenképpen el kellene kezdeniük a takarékoskodást nyugdíjas éveikre,  a legtöbbjük mégsem rendelkezik megtakarítással.

Pedig sokat jelenthet, ha már korán elkezdünk félretenni, főleg, ha számításba vesszük azt, hogy el fog jönni az az idő, amikor az állami nyugdíj nem lesz elégséges. Ráadásul az öngondoskodással tudatosan alakíthatjuk jövőnket, tervezhetünk rövidebb, illetve hosszabb távra is. Ráadásul ma már találunk olyan megoldást, amelyet akkor is igénybe vehetünk, ha havonta csak keveset tudunk megtakarítani.

Persze pályakezdőként nem biztos, hogy ez az első, amire gondolnak a fiatalok, hiszen prioritást élveznek a rövidtávú tervek, mint a munkakeresés, vagy a lakhatás megoldása. Így az egészen távoli jövő, érthető módon, elsikkadhat az aktuális élethelyzetek mellett. Ezért sokat segíthet a tudatos tervezésben, ha a felnőtt élet kezdetén látnak szűkebb és tágabb környezetükben olyan pozitív példákat, amelyek arra ösztönzik őket, hogy már fiatalon tegyenek a kiegyensúlyozott nyugdíjas évekért.  

Az OTP Nyugdíjpénztár Nyugdíj Mentor Program mentorai, Éva, Hajnal, István és Topi, bőven tudnak mesélni a boldog idős korról és a hozzá vezető útról. Bevallásuk szerint nem is bízták a véletlenre, hogy ez így alakuljon. Íme néhány tipp tőlük, amiket érdemes megfogadni.

Sok kicsi sokra megy

Elavultnak tűnhet a fenti szólás-mondás, de igaz. Megtakarítással, vésztartalékkal ugyanis az anyagiakban bekövetkező hirtelen változásokat könnyebb áthidalni, megoldani, és hosszabb távú terveinkhez is jól jöhet a félretett pénz. Az egykori vadászpilóta, Topi - róla részletesebben itt olvashattok - saját bevallása szerint már egészen fiatal korában meggondolta, hogy mire, mikor és mennyit költsön.

“Mindig igyekeztem előre gondolkodni, már 14 évesen félretettem a zsebpénzemet, mert azt gondoltam, hogy türelemmel és takarékossággal elérhetem a céljaimat.”  - mondja a pilóta, aki elégedett nyugdíjas éveivel, hiszen biztos anyagi körülmények között él, saját maga rendelkezik az idejével, sőt hivatásának is tud hódolni hobbi szinten. “Nekem az a tanácsom a fiataloknak: ha nem muszáj, ne költsék el az összes jövedelmüket, próbálják meg a forrásaikat átcsoportosítani és megtakarításokat képezni, de éljenek!” - mondja.

Topi szabadidejében diákoknak adja át a repüléssel kapcsolatos tapasztalatait.  A képen jobbra Topi, balra mentoráltja, Márton.

Hasonlóan vélekedik Éva is, aki hosszú évtizedekig kötéltáncosként dolgozott, és bevallása szerint sokat köszönhet annak, hogy már egész fiatalon elkezdett lecsípni a fizetéséből, hogy később legyen megtakarítása. “Én voltam mindig a családból a legspórolósabb, mindig beosztom, amim van, szerintem, ha rengeteg pénzem volna, akkor is ilyen lennék” - állítja. Szerinte a legjobb megoldás az, ha már a lehető legkorábban szétnézünk, milyen lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, hogy félretegyünk nyugdíjas éveinkre, legyen szó otthoni gyűjtögetésről, nyugdíjpénztárról, vagy egyéb befektetésről.

Éva, ma már hobbiként oktatja a kötéltáncot. A képen épp Kingát, a mentoráltját tanítja.

Cél nélkül nincs eredmény

Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk, fejlődjünk, és tudjunk tervezni, nem árt, ha megfogalmazzuk a céljainkat - legyen szó szakmai kihívásról, vagy pénzügyi terveink megvalósításáról. Ha ugyanis tudjuk, mit szeretnénk elérni, és sorra vesszük, hogy ehhez milyen eszközökre, forrásokra van szükségünk, könnyebb lesz megtalálni a módját, hogyan teremtsük meg azokat. Mentoraink is így tettek fiatalabb éveikben, és tapasztalataik igazolják, hogy érdemes megtervezni, mit mikor szeretnénk elérni, kitűzött céljainkhoz mennyit kell félretenni.

A posztot az OTP Nyugdíjpénztár támogatta. 

Vitatkoznál? Egyetértesz? Kommentelj!

Ha tetszett a téma, olvasd el posztunkat, hogy vajon régen tényleg minden jobb volt-e!